Tudod mikor követed el a legnagyobb hibát?

" Más emberek egészen mások, mint mi, s (...) nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk. "

/Molnár Ferenc/

Amikor magadból indulsz ki. Ha magadból indulsz ki, az egész életed egy szenvedés. Rohadt nagy csalódások sorozata. És tudod miért? Mert mások nem úgy gondolkoznak, mint Te. Nem úgy látják, és nem úgy kezelik a szituációkat, mint Te. Ez nem feltétlenül baj. Csak mivel magadból indulsz ki, tudod, hogy egy adott szituációban te mit tennél, így azt gondolod más is így tesz. De nem. És akkor jön a meglepődés, a csalatkozás, az értetlenül állás a dolgok felett.

Tanuld meg, hogy nem létezik két egyforma ember és nem létezik két egyforma szemszög. Sokkal könnyebb lesz az élet. Más emberek fejébe nem láthatsz bele, éppen ezért nem is értheted őket. Lehetsz te világmegmentő, szegényeket felkaroló, igazságért harcoló, a másik nem ilyen. Azért mert neked evidens, hogy átadd a helyed a buszon egy idős néninek, vagy egy áldott állapotban lévő asszonynak, másnak nem az. Lehet, hogy Te könnyen azonosulsz mások gondjaival, bújával, de lehet, hogy xy észre sem veszi a másikat és nem gondol bele a helyzetébe. Nincs benne annyi empátia, nincs olyan magas szinten az érzelmi intelligenciája. Lehet, hogy Őt nem zavarja az igazságtalanság, míg te robbanni tudnál tőle, függetlenül attól, hogy veled, vagy egy környezetedben lévővel történik. Lehet, hogy Te elsírod magad, ha látsz egy elütött kutyust az út szélén, míg a másik csak annyit szól: ez van. Lehet, hogy te meg annyiszor segítő kezet nyújtasz mások felé, de nekik nem jut eszükbe neked segíteni.

Lehet így is, lehet úgy is. Az aranyközépút mindig a legjobb. Fontos, hogy törődjünk egymással, az emberekkel körülöttünk, de nem kell mindenki súlyát neked cipelned, hisz abba bele hülyülsz. Viszont végletekig érzéketlen, csak magunkkal törődő példát sem követhetsz.

Amíg ezt nem tanulod meg, nagyon sok ember fog neked fájdalmat okozni. Ugyanis az embereket nem tudod megváltoztatni, csak elfogadni.