Örökké haragszunk.....

" Az örök harag az önbizalommal nem rendelkező ember jelképe. Olyan nehéz, de olyan nehéz kimondani, hogy azért haragszom valakire, mert én engedtem,hogy így bánjon velem..."

Ugye ismerős?

Csúnyán beszél veled a kedvesed? Örökké kritizál az édesanyád? A barátaid mindenért téged okolnak évek óta? A munkahelyeden elnyomnak?

És te ezekre hogyan is reagálsz? Várj, kitalálom! Csendben tűröd. Hát persze, magadban örlődsz, szenvedsz, keseregsz, dühöngsz. Itt lép életbe a fenn említett idézet.

Haragszunk a lépcsőfordulóban bennünket fellökő krapekra, de mégsem szólunk neki, hogy: -héjj pajtás, jó lenne ha oda figyelnél!

Haragszunk családunkra, ha folyton kritizálnak, lebecsülnek bennünket, így még kevesebbnek érezzük magunkat. De! Mégsem állunk meg és szólunk, hogy: - Figyeljetek már egy kicsit, igazán igyekszem mindenből a legjobbat kihozni és azért mert az nem egyezik a ti elképzelésetekkel még nem biztos, hogy rossz.

Haragszunk a párunkra ha egy nehéz nap ingerlékenyebben szól hozzánk, netán csúnyán oda szól nekünk, ahelyett, hogy leülnénk mellé és azt mondanánk: - Nézd drágám. Tudom, hogy fáradt vagy, nehéz napok, hetek ezek, de ez nem jogosít fel arra, hogy csúnyán beszélj velem, nekem ez rosszul esik. Nem ezt érdemlem.

Haragszunk a kollégákra, ha már megint minden munkát a nyakunkba sóztak. De mégsem állunk eléjük, hogy: Hahó uraim/hölgyeim! Miért nem osztjuk fel a munkát magunk között? Miért magától értetődő, hogy mindent rendbe teszek utánatok és helyettetek ugyanazért a pénzért? Ez nem fair!

Haragszunk a barátainkra, de nem adjuk ki magunkból az érzelmeinket. Gyűlik a szemét, mégsem megyünk oda hozzá, hogy: - barátok vagyunk, nem értek egyet veled, fáj az amit csinálsz és amit gondolsz. Ezért és azért....

Mennyivel egyszerűbb lenne megmondani mit érzünk és emberek mit váltanak ki belőlünk, mint magunkban lázadozni. Hosszabb távon méreg, megfojt bennünket a saját belső haragunk. Ha tiszta lapokkal játszanánk, mennyi mindentől kímélnénk meg magunkat és ezáltal másokat is.

Ugyanis mi történik akkor, ha betelik az a bizonyos pohár? Mindig azt büntetjük aki éppen kéznél van. Elszakad a cérna és napok, hónapok, rosszabb esetben évek alatt felgyülemlett sérelmünket zúditjuk rá (sok esetben a történetekben nem szereplőkre..) egy szerencsétlenre.

Érdemes megjegyezni, hogy nem önzőség kilépni egy sz*r szerepkörből. Meg kell tanulni megvédeni magad. Senki nem lesz, aki megment. Az igazságtalanságot mindenki eltűri, ha nem vele történik. Állj a sarkadra, és igenis védd meg magad!