Mindent egyszerre! - Megdolgozni érte? Na, azt már nem!

Milyen jó, hogy manapság az a módi, hogy mindenki mindent egyszerre akar. Gyorsan, hirtelen mindent az ölébe. Közben persze karba tett kézzel áll, esetleg még fancsali képet is vág, hogy jaj ez így sem jó, jaj az úgy sem jó! Az Iphone az kell, a műköröm az kell, az új kocsira az új felni az kell! De dolgozni azt senki nem akar, ugye? Mindenki igazgató, felső vezető, két kézzel dirigáló akar lenni, az egyszerű hétköznapi státusz nem jön be! Ha nem jön össze, akkor meg bámultok, mint borjú az új kapura, hogy jaaaa, ahhoz nem elég szépen mosolyogni? Persze tudom én, ti nem alacsonyodtok le, hogy 2 esetleg 3 műszakban dolgozzatok egy multinál, de a sírás-rívás az megy, hogy nem találtok sehol munkahelyet! Szombaton dolgozni?? Áhh, ugyan már, péntek hajnalig tartó bulizás után senki nem várhatja el tőletek! Tanulni? Azt minek? Inkább lógtok a plázába a spanokkal. Nincsen pénzetek, de a mekiben zabáltok délutánonként, okos telefonotok van, (okosabb mint ti..) Nike airmaxotok, márkás még a zokni is rajtatok. (Persze mindezt miből? Legtöbb esetben apuci-anyuci pénzéből. ( kivételek erősítik a szabályt, akinek nem inge, ne vegye magára!) Csupa létszükséglet... Naná! Visszavenni az igényekből és félretenni esetleg, na, azt már nem!

Mi lenne, ha leszállnátok a rózsaszín felhőről, és belátnátok, hogy kényeskedésből még senki nem élt meg?! Még senki nem lőtt senkit azért le, mert nincs almás' telefonja, vagy esetleg nem a legújabb piacra dobott kollekciót hordja. Mikor veszitek észre, hogy nem ettől lesztek értékelhető emberek? Mikor veszitek észre, hogy az az ember, aki három műszakban nyomja a szalag mellett semmivel nem kevesebb, mint az igazgató az irodában? Persze nem azt mondom, hogy elégedjen meg az ember ennyivel, de ha többet akar, tegyen érte! Abból még senki nem élt meg, hogy napi 20 önarcképet rakott fel magáról az internetre mutogatva magát. De abból sem, hogy egész hétvégén bulizott. Ha akarsz valamit, tegyél érte! Igen, áldozatokat kell hozni, igen hajtani kell, de ha nem próbálod meg, ne is várj többet.

Az a baj az emberekkel, hogy kifelé mindenki azt mutatja, hogy mindene megvan, telik mindenre. Az nem baj, ha a fontos dolgokra nem telik hó végén, de a látszat legyen meg. Sajnos nagyon sok embernél tapasztaltam ezt a viselkedésmintát, és hallgattam tőlük, hogy mennyire keveset keresnek a munkahelyükön. Akkor minek minden hónapban az új táska, új cipő? Ha tudom, hogy nincs rá, kicsit meghúzom a nadrágszíjat. Megkérdezem magamtól, tényleg szükségem van erre? Miért nem tud az ember elszakadni a bégetők hadától? Miért nem tud az igazán fontos dolgokra koncentrálni? Miért a külsőségek uralkodnak felettünk? Miért nem mi uralkodunk felettük? Miért büdös a kétkezi munka? Miért nézzük le a gyári munkást és miért parasztozzuk' (nem mintha a paraszt egyébként sértés lenne, de egy ideje a szó használatunkban annak számít) le a vidéki gazdálkodót?

Úgy gondolom, nagy baj van a fejekben. Engem még úgy neveltek, hogy becsüljek mindent, amim van, és dolgozzak is meg érte, úgy az igazán értékes. És ez a mai napig működik!