Kapcsolatok a kukában.

Manapság a kapcsolatok a külsőségek és a kényelem pillérein álldogálnak. Egy világban, ahol az internet adta lehetőségeink olyannyira széleskörűek, hogy nem is kell találkoznunk másokkal ahhoz, hogy szerelemre leljünk és barátaink legyenek. Egy világ, ahol az érzelmek háttérbe szorulnak, és mindent üzletnek tekintünk. Üzlet a család, ahol haszon reményében élünk, üzlet a párkapcsolat, ahol megy a fizikai síkon futtatott adok-kapok játék. Nem adunk magunkból, nem kérünk a másikból. Egymás mellett élünk, de nem ismerjük egymást. Tudunk mindenkiről mindent, mit evett, hol vásárolt, mit csinált tegnap délután kettőkor, mégsem tudunk róla semmit. Ezzel megelégszünk? Kapcsolatok mennek tönkre a kommunikáció hiánya miatt. Nem beszélgetünk, nem érdeklődünk a másik iránt. És ha ráuntunk a másikra? Egyszerűen kidobjuk, mint egy használt papír zsebkendőt. Mindezt chaten vagy sms-ben, véletlenül sem élő szóban, mert őszintének lenni és tisztelni a másikat megterhelő ugyebár. Majd lesz másik, igényeinket rövidtávon kielégítő áru' a piacon.

És ha odáig jutottunk, mi emberek, hogy tönkretettünk minden társas kapcsolatot az életben, felvirágzik majd a: " hogyan tanuljunk meg újra figyelni egymásra.." szaktanácsadás.