Újra együtt dobban a szív!

Ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az a Magyar jégkorong válogatott elmúlt hetekben elért sikerei, illetőleg a szurkolók bámulatos bíztatása!

Rettenetesen büszke vagyok a csapatra, a szurkolókra, a magyarokra! Ez a valami hiányzott már évek, évtizedek óta belőlünk! Ez a lelkesedés, ez a büszkeség, ez a földöntúli érzés, hogy tartozunk valahova, hogy elismernek bennünket! Nem mindenhol a becsmérlés megy. Évek óta nem éreztem azt, hogy egy igazi közösséggel egybefonódva, szemem sarkában könnyeket összemorzsolva énekelhetem a himnuszt! Ismét bebizonyosodott, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint amit gondolnak, hisznek rólunk.

Régóta azt tapasztalom, főleg a fiatalok körében, hogy a hazaszeretet, a hazafiság kiszorul és helyébe gyűlölködés, köpködés lép. Nagy fájdalmam ez.... Most viszont mindenért kárpótolt ez a fantasztikus csapat, aki a végsőkig küzdött, és mindent bele adott!

Legyünk büszkék rájuk! Legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk! Mutassuk meg a világnak, hogy nem vesztünk el!